Idei tavaszi racka divatszínek.
Spring lamb fashion

Szőrturbina
(18x12cm, merinó, selyem, műanyag-granulátum)
2006
Turbine hair
(18x12cm, Merino, silk, glass, plastic granules)

Ha megtudjuk teremteni magunk körül a körülményeket, (ez lehet akár egy négyzetméter) és nekiállunk egy nemeztárgy elkészítésének, a koncentráció és a „motorikus” szinte monoton munka akár egy meditációval is felér. Ha rátudunk hangolódni az anyag sajátos „jellemére” (?) tényleg elérhetjük ezt. És a szőrszálakkal történő együtt rezdülés, egy nyugalmi állapotot idézhet elő. Nem szabad türelmetlennek lenünk. És tényleg az a legjobb ha meg tudjuk teremteni hozzá az ideális körülményeket. (Olyan ez, mint az étkezés, ha megadjuk a módját sokkal jobban esik. – És így megtaláljuk a munka örömét is.)

A nemezt körülvevő hiedelmek között megtalálható az is hogy VARÁZSEREJE van. Az ázsiai sámánok a fehér szertartásokat nemezszőnyegen végezték. A vezérválasztásnál a pajzsra emelés ősi formája a nemezszőnyegre való állítás, és annak felemelése. És hiszik hogy a nemezszőnyegre nem mászik kígyó, és skorpió. Mongóliában a fehér nemez biztosította család fennmaradását, és áldását.

De van érdekes, saját tapasztalásom is. (Lehet kinevetni, vagy kipróbálni)

Nemezkalappal, fejfedővel, főfájást lehet csillapítani. :)

Érdekes az is hogy káros földsugárzások árnyékolására, legjobb anyagok a szalma, és a gyapjú. (Elgondolkodtató a régi magyar paraszti világ szalmazsákjainak kérdése, vagy a japánok szalmából tűzött „tatamija”. És ne feledkezzünk el a nemezből készült belső-ázsiai derékajakról sem, vagy a fehér szertartásokról.)

/sajnos a földsugárzás ellen csak időlegesen bizonyultak ezek is hatékonynak./

Valószínű a egyéb hasonló természetű sugárzás ellen is hatékony a nemez.

(Lehet jelentkezni mobiltok igényekkel. :) )

A nemezszőnyeg (takaró), 1999-be készűlt
The nemezszőnyeg (blankets)

mérete/Size: 220x270cm

Ígértem, hogy felrakok néhány képet a Pazyryki leletekről.
Íme!

Jól látható a tárgyakon, hogy a rátétes, a domborításos, a kontúros, és a szoborszerű figurális technika, már az időszámításunk elölt négyszázban is közismert volt.
Felhívom a figyelmét mindenkinek a színekre.

Gyöngy, varrás nélküli bedolgozása.
( "Kar-tyű") 2009

Képi illusztrációk, az előző bejegyzéshez.

Durvább szálú gyapjú, tömegében merinóból készült táskának felületén, mintaként.
(2000)

Féldrágakövet fogó nemezgomb. Szintén varrás nélküli rögzítési lehetőség.
(nemezkarkötő, 2004)

Ha két különböző gyapjúfajtát nemezelünk, főleg ha nem kártoljuk, vagy „tépkedjük” össze, tapasztalhatjuk hogy különböző időben kezdenek nemezelődni. (pl.: racka, merinó) Ezért ilyenkor körültekintően, és türelmesen kell dolgozni velük, különben két különálló nemezt sikeredik csinálnunk. (A nemez egyik legnagyobb tanítása az alázat és türelem. Ki e kettőt próbálja gyakorolni, kezdjen el nemezelni.)

A nemez amúgy is egy „öntörvényű” anyag, nem engedi megerőszakolni magát. (Ha ez valakinek mégis sikerül, az általában nem esztétikus.) Anyag ismeretével, odaadással, alázattal, és türelemmel, mindenre rá lehet venni.

Elsősorban, jól átgondolt, előre megtervezett munkával, újabb és újabb izgalmas tárgyakat hozhatunk létre. (Kicsit olyan ez mint a kerámiában a raku, csak a végén derül ki, még az alkotója számára is hogy milyen lesz.) Hiszen az átszövődés, vagy a zsugorodás irányát mértékét, ha körülbelül tudjuk is mégsem mondhatjuk hogy nem találunk valami újat rajta.

Darvak

2005

40 cm nemez szobrok

Ismét csináltam Darvat,
csak most kisebb a méret.

"Sárkánycsikó" falka

Ez az átszövődés jól megfigyelhető akár egy keményre meggyúrt nemeztakarónál (nemezszőnyegnél) is. Érdemes ezt a tulajdonságot kihasználni, színátmeneteknél, mintáknál. Lehet akár a merinóból készülő tárgyunk belsejébe, erősebb szálú (pl: cigája) más színű gyapjút használni. Érdekes hatásokat érhetünk el vele.

Ha valakinek nincs kártolófésűje, (és hát miért is lenne, nekem is 10 év után lett) kézzel is nagyszerűen össze tudja „tépkedéssel” keverni a színeket. Érdemes a különböző gyapjúfajták viselkedését, egymáshoz való viszonyulását kikísérletezni. (Mert például az alpaka gyapja, még egy tapintásra hasonló állagú Ausztrál vagy Új-Zélandi merinót is szinte összeránt.) Elvem, hogy az igazán jó nemeztárgy "keményre" van gyúrva. Még akkor is ha selyemmel készül is és fátyol vékonyságú.

Szösz Art-os körökbe járja a mondás (ha valami készre van gyúrva, de még lehet picit dolgozni rajta.)
"Pócs Jucus még gyúrná!"

Íme a kész "álomhozó".

Boldog születésnapot, Regő.

A gyúrástól, úgy összekuszálódnak és átszövődnek a szálak hogy egy nagyon masszív erős anyag jön létre. (Belső Ázsiában nem csak sátrat, süveget, takarót{nemezszőnyeget}, de vértet is készítettek belőle. Mivel az íjból kilőtt vessző nem tudta átütni.)

Hogy igazán megtapasztaljuk az anyag viselkedését, tényleg érdemes először labdát gyúrni.

Érdemes kipróbálni az úgynevezett „hizlalós” és a „tépkedős” módszert is.

A hizlalósnál a fátyolból lecsípet darabot szorosan, összetekerjük, ezt nedvesítjük. Majd erre tekergetünk rá újabb fátyoldarabokat. (Persze nedves szappanos kézzel minden újabb réteget enyhén meggyúrunk. {ENYHÉN} A végén pedig szép fokozatosan egyre nagyobb erővel, addig gyúrjuk míg „fokhagymaszagú nem lesz”. (A jól meggyúrt labda nagyon jól pattog.)

Ezek után gyúrjunk egy tépdelős módszerrel gyúrt labdát. (Ez szokott eleinte nehezebben menni)

Fogunk annyi gyapjút, miből szeretnénk labdát készíteni. Ügyesen, finom, kicsi cafatokra tépjük. Egy kupacra rakjuk, majd finoman szappanos vizet fröcskölünk rá, és óvatosan labdává gyúrjuk.

(Na, most jön az mikor a nemeztanonc, tépi a haját.) Fogunk egy éles kést, és mindkét labdát kettévágjuk. Meglehet nézni mindkettő belső szerkezetét. A „hizlalós” technikával készült labda belsejét általában ki lehet szedni. A másik labdánál pedig láthatjuk, hogy a szálak hogy szövik át az egész labdát.

Egy kedves kis tipegőnek készítek éppen egy Álomhozót. Láng Regőnek, ki most lesz egy éves.
Előzetesnek két madara.

A nemez az egyik legszelídebb, és legkülönösebb anyaga a textilek családjának.
-Hogyan is áll össze?
Ehhez ismernünk kell a szőrszálak szerkezetét és tulajdonságait. Minden szőr belsejében van az úgynevezett BÉLHÚR, ami egy zselés anyag, ami adja a rugalmasságot, és ebben vannak a pigmentek is. (Ezt a bélhúrt lehet egyébként színezni.) Külsejét egy pikkelyes szerkezetű szaru veszi körül. Ezt úgy lehet legegyszerűbben elképzelni, mint a fenyőtobozt. Csak pont fordítottan „működik”, a fenyőtoboz a száradás közben kinyitja a „pikkelyeit”, a szőr pedig nedvesség hatására. Ezt a hatást lehet fokozni meleg vagy forró vízzel, de iparilag savat használnak.
-Miért is kel hogy kinyíljanak a „pikkelyek”?
Ezek akadnak össze a gyúrás közben. (Tévhit, hogy a szappantól vagy a lúgos közegtől.) A legtöbb tradicionális nemezkészítés közben, (főleg a takaró készítésénél) elő sem kerül a szappan.
-Akkor meg miért látjuk oly gyakran ennek használatát?
A szappan arra kell, hogy a kezünkkel ne bolyhozzuk fel a felületet és csússzon a kezünk a szőrön. Mivel legelőször a labdakészítésel találkozunk, ahol a kezünk közvetlen kapcsolatba kerül az anyaggal. Egyébként a mi szüleink gyermekkorába még az összes falusi fiúcska készített (nemezelt) szőrlabdát. Csak nem szappant használt, hanem a saját nyálát, a mi általában lúgos.

Az egyik legrégebbi textilkészítési technikának a kialakulásáról több legenda, mese is szól.
Számomra az egyik legkedvesebb, Noéról szól ki miután az állatok elhagyták a bárkát a maguk mögött hagyott "szemetet", mocskot kiganézza, és a gyapjas jószágok vackánál talál az állatok szőréből keletkezet anyagot. ...ÉS LÁTÁ HOGY AZ JÓ...

Ami biztos, különösebb bonyolult eszközök nélkül készíthető. A legrégebbi tárgyi leletek időszámításunk előtt négyszázból valók.
Már akkoriban használták az összes alaptechnikát, (rátétes, domborításos, előnemezel készített, hímzett, és a "nemezszobor" egyaránt megtalálható a leletek között)hihetetlen élő, égő színekben.
Ígérem rakok néhány fotót fel ezekről is. De ez az oldal jelenleg az én személyi kultuszomat szolgálja. :)

Éppen jelenlegi kiállításunk Budaörsön a Holdfény utcai Óvodába látható, még két hétig.

Így kezdődött

Még a nyolcvanas évek derekán ismertem meg a nemezelés alapjait egy „ifi” táborban, valaki megtanított hogy kel labdát, zsinórt, és lapot csinálni. Másnap már nekem kellett foglalkozást tartani sok csillogó szemű úttörőnek. Ez a könnyen kezelhető anyag arra sarkalt, hogy otthon is nemezeljek. Győrben még virágzó gyapjúfeldolgozó ipar volt, és „fillérekért” lehetett nagyon jó minőségű gyapjút beszerezni. A gyapjúfestés buktatóit például, Ausztráliai gyapjún tapasztalhattam meg. Eleinte rengeteg „rasztához” hasonlatos képződményt sikerült létrehozni.
A nemez alakíthatósága, masszivitása, mai napig lenyűgöz. Már eleinte felfedeztem, hogy menyi lehetőség van ebben az anyagban, de igazi sikerélményt akkoriban nem nyújtott. (Főleg a kész tárgyak méretével volt problémám.) Így hoszzú ideig nem foglalkoztam a nemezeléssel.
Kedvesem (Emma) megismerésétől kezdve kezdett komolyabban foglalkoztatni a nemez, mint anyag. Tőle tanultam meg olyan alapvető dolgokat, mint a méretezést. Így azt én az első igazi mesteremnek őt tartom.
De legtöbbet mai napig maga a nemez tanít!