Szóval, legutóbb a gyapjúfestésről említettem, hogy "mechanikusan" történik. (Ez nem azt takarja, hogy kalapáccsal verjük addig míg el nem kékül, zöldül. :) ) Hanem főzés által. Mivel, mikor a forró víz részecskéi, "bombázzák" a szőrszálakat, és "belökdösik" az oldott festékanyagot annak bélhúrjába, akkor történik meg a festés.
Na, itt jönnek a problémák.

Mivel a forró vízben, a szállak "pikkelyei" teljesen kinyílnak, (azért tudjuk megfesteni a bélhúrt) a legminimálisabb mozgatásra is filcesedés tud keletkezni. Ez leginkább problémás, a nagyon tiszta, és finom szálú gyapjúknál, mint a Ausztrál merinó, alpaka, kasmír, moher, stb. Az erősseb szálú szőröknél is megtörténik, de ezeknél koránt sem olyan gyorsan.
Ha nem vigyázunk, egy jó kis Új-Zélandi szalagból, vagy paplanból, rövíd útun később használhatatlan nemezhurkákat bírunk "készíteni".
A következő dologgal a filcesedés folyamatát tovább tudjuk fokozni, (pedig ezt megkel tennünk) savat (ecetsavat) öntünk a lobogó festőlébe. Ezzel fixáljuk a festéket (!NEM A NÖVÉNYI FESTÉSRŐL ÍROK MOST! Az a téma egy külön blogot megérdemelne.) Gyakori az a tévhit hogy só kell a fixáláshoz. Bizonyos festékeknél a festék élénkségét tudjuk vele fokozni. De az


anilinfestékekhez nem kell. (Ha valakinek van lehetősége vegyszer engedélyes anyagokat használni, ajánlom a "jégecetet" /kilencven százalékos ecetet/, de a élelmiszer boltokban megkapható ecet eszenciát bárki be tudja szerezni.)
A festék adagolását, úgy kell kiszámolnunk hogy a gyapjúmenyiség amit berakunk a festőlébe, az összes festéket "kiszívja" belőle, és egy majdnem víztiszta levet kapjunk, mikor kiemeljük a gyapjút. Ez gyakorlattal eltudjuk érni. Ez azért szükséges, mivel a többlet mennyiségű festék, csak a gyapjú felületére tapad, és felhasználás közbe nem csak a kezünket, de a többi gyapjút is megfesti. Persze, vannak olyan festékek mivel bármit csinálsz, fogni fog.



-folytatom-