Így kezdődött

Még a nyolcvanas évek derekán ismertem meg a nemezelés alapjait egy „ifi” táborban, valaki megtanított hogy kel labdát, zsinórt, és lapot csinálni. Másnap már nekem kellett foglalkozást tartani sok csillogó szemű úttörőnek. Ez a könnyen kezelhető anyag arra sarkalt, hogy otthon is nemezeljek. Győrben még virágzó gyapjúfeldolgozó ipar volt, és „fillérekért” lehetett nagyon jó minőségű gyapjút beszerezni. A gyapjúfestés buktatóit például, Ausztráliai gyapjún tapasztalhattam meg. Eleinte rengeteg „rasztához” hasonlatos képződményt sikerült létrehozni.
A nemez alakíthatósága, masszivitása, mai napig lenyűgöz. Már eleinte felfedeztem, hogy menyi lehetőség van ebben az anyagban, de igazi sikerélményt akkoriban nem nyújtott. (Főleg a kész tárgyak méretével volt problémám.) Így hoszzú ideig nem foglalkoztam a nemezeléssel.
Kedvesem (Emma) megismerésétől kezdve kezdett komolyabban foglalkoztatni a nemez, mint anyag. Tőle tanultam meg olyan alapvető dolgokat, mint a méretezést. Így azt én az első igazi mesteremnek őt tartom.
De legtöbbet mai napig maga a nemez tanít!